A 70-es és 80-as évek igazi paradicsomi évtizedei voltak a horror filmgyártás történetének. A 60-as évekből örökített exploitation filmek különböző szub-kategóriái árasztották el a piacot, melyek legnagyobb hányadát az európai, azon belül is az olasz produkciók tették ki. A legválogatottabb borzalmakat öncélúan felvonultató naziploitation filmektől a sexploitation és snuff mozikon át egyenes út vezetett az ezeket ötvöző mondo zsáner kialakulásához, mely azonban már a 80-as évek gyermeke. A műfaji mérföldkőnek számító botrányfilm, a Cannibal Holocaust volt az, amely lefektette az alapokat a viszonylag rövid életű műfaj filmeseinek körében. Csak úgy dőltek a legkülönbözőbb - leginkább hulladék - színvonalú mondo másolatok az előbbi mintájára. Azonban ez a hullám is leginkább a 80-as évek első felére datálható, szóban forgó filmünk idejére (1985) azonban már kezdett kifulladni a műfaj. A Mészárlás a Dinoszaurusz Völgyben egy gyenge próbálkozás az exploitation filmek életre keltésére, azok minden stílusjegyeinek felvonultatásával.
A történet szerint egy kis csoport zuhan le az Amazonasz medencéjében, ahol hamarosan kígyók, békák, Lúdas Matyik, piranhák, Dzseronazzó Máriák, kannibálok, ékszerrablók, Kiszely Tündék kereszttüzébe keverednek. A sztori ezzel ki is fulladt, mert mint jó exploitation mozi, itt a ciciből, bunyóból, vérből van több, mint az elgondolkodtató szókratészi párbeszédekből. Hőseink mennek, fogynak, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Nem beszélek mellé, ez egy igazi celluloid hulladék, egy vérbeli trash minden tekintetben. Itt a színészek szörnyen bénák, az effektek ultragagyik, és még egy jó kis kannibál vérengzés sincs benne. Pedig az angol cím gyakorlatilag ezt sugallja, hiszen kissé hatásvadász módon Cannibal Infernora lett elkeresztelve az alkotás. Ehhez képest ha jól emlékszem, a kannibálok összesen egy csunyaságot követnek el, de az sem lett túlspékelve. Itt kérem szépen arról van szó, hogy fogta ez az olasz úriember, Michele Massimo Tarantini az akkor nagy divatnak örvendő Bud Spencer filmek ritmusát, és összekeverte az akkor szintén nagy sikernek örvendő Indiana Jones történetsémával, majd beleöntötte egy kannibál explotation formába, és így létrejött egy alig nézhető hibrid. A filmet egyedül az menti meg a nézhetetlenségtől, hogy a kedves rendező barátunk nem szűkölködött a meztelenkedéssel, így elég sok jelenetben láthatunk szemrevaló hölgyeket hiányos öltözetben. Ám ma már tudjuk, hogy ez nem feltétlen elegendő a sikerhez, akkor azonban egész jól működött.
Nem csoda hát, hogy mára már ez a mozi is kultfilmmé nőtte ki magát, igen terjedelmes rajongótábort mondhat magáénak. Többek között én is ehhez a táborhoz tartozom, legutóbb is vetítést rendeztem belőle az intézetben.
A színészekről azért ejtenék még pár szót. Az Indiana Jones hasonmásverseny győztese az a Michael Sopkiw, akit előtte a szintén trash műfaj besorolású 2019 Before the Fall of New York-ban láthattunk, amint éppen Mad Max, illetve Snake Pilsken babérjaira gyúrt. A többiekről nem tudok szólni, mert nem tudom kik, utánajárni meg lusta vagyok, gyanítom felesleges is volna, hiszen az Oszkárhoz egy kicsit több kell. Pozitívuma, hogy a hölgyek igazán szemrevalóak, és mint említettem, ezekkel a jelenetekkel nem fukarkodott a rendezés. A zene überbájos, kedvencem, mikor erotikus szeretkezős jelenet alatt Kincs, ami nincs szintű gyermeteg olasz szösszenet muzsikál, ami minden ominózus eseménynél visszatér, legyen az szex vagy belezés. A maradék muzsika Carpentert idéző minimalista próbálkozás, persze a mester színvonalát messze elkerülve.
Mit is mondhatnék, ez egy ultrakaksi film, az a kategória, amely csak eltorzult személyiségű abberrált embereknek ajánlható. Van bája a filmnek, de azt nagyon nehéz észrevenni. Aki szereti a hasonszőrű alkotásokat, rajong az exploitation filmekért, és még tudja őszintén élvezni Bud Spencer mozijait, az bátran tehet vele egy próbát. Már csak azért is, mert ha jól tudom, Magyarországon az Ultrafilm forgalamazásában is megjelent, ami igazán értékelhető próbálkozás. Ha a fentebb leírtak mégsem hozták volna meg a kedvet, ITT van a bizonyíték, miért is érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése