Bejegyzéseimben már nem egy Alien ripoff-ot tárgyaltam, de mivel ezeknek a gyöngyszemeknek a filmográfiája kimeríthetetlen, így ismét egy ilyen remekművel gazdagítom a sort. Szó esett már arról, hogy ezek a többségükben b-kategóriába sorolható alkotások milyen utat jártak be, sokszor szinte cél nélkül. Azért mondom, hogy cél nélkül, mert nagyobb hányaduk még csak nem is próbálta titkolni, minek a receptjét vette enyves kezébe. Gyakorta megesett, hogy egy az egyben átvett elemekkel és sémákkal gazdagították ezeket a - maguk nemében - kiválóságokat, szinte precízen ügyelve arra, nehogy túl sok eredetiség kerüljön a moziba. Az Alien 1979-es sikere után - érdekes, hogy Ridley Scott maga is csak egy egyszerű b-mozinak szánta klasszikusát - ezeknek a gyártási folyamata gyakorlatilag megállíthatatlannak bizonyult, kilószámra jötte ki a hangulatukban, témájukban elkészített alkotások. Tartott ez egészen a Predator 1987-es megjelenéséig, na onnantól meg az adta a lovat a b-filmesek segge alá. Aztán ezt ügyesen keresztbe keverték, s így születtek sorra a nem hivatalos crossoverek (egy olyat egy olyannal és már meg is volt a "part alien, part predator" avagy az "ultimate terror").De ezt csak mellékesen jegyeztem meg.
A jobb, illetve élvezhetőbb - vagy inkább csak mennyiségi - alkotások természetesen itt is Roger Corman nevéhez köthetők, akit ugyan már alább tárgyaltam, mégis annyit elmondanék, hogy ő az a b-filmes (leginkább) producer-rendező, aki a 60-as évek óta ad gazdag élelmet az arra vágyó - leginkább pervertikus hajlamokkal megáldott - b-film guruk asztalára. Nem mellesleg ő az egyik atyja illetve legjelesebb képviselője a grindhouse kultúra mérföldkőnek számító megjelenésének. Amikor arra volt igény, akkor ontotta magából a drogos 'acid' mozikat, később ezeket felváltotta az 'easy rider' motoros-bandás őrülete, illetve a soft pornó, majd ezek ügyes kollaborációja. De emellett világhírűvé vált a 60-as években Poe adaptációival, melyek szintén nemzetközi sikerre vitték már amúgy sem ismeretlen nevét. Később jöhettek az exploitation mozgalom különböző ágazatai, műfajai, hogy a '80-as évekre eljussunk az Alien sikerét meglovagoló tucattermékekhez. Hát addigra az lett a trend, na. Persze hazudik, ha valaki azt mondja, ő aztán rohadtul bánja.
Egy jellegében új, addig leginkább csak a felszín alatt megbúvó, illetve valamilyen formában újjáélesztett szubműfaj látott napvilágot, amit gyakorlatilag a horror és a sci-fi közös gyermekekét aposztrofálhatunk. A b, trash, illetve meghatározhatatlan kategóriájú és minőségű alkotások pedig csak úgy áradtak a mozikba vagy a VHS-ekre. Pár példa: Parasite, Contamination, vagy a már említett Galaxy of Terror, netán a Creepozoids, de a '85-ös Creature is ugyanúgy ide sorolható. Ezért bátran állíthatjuk, hogy ha a horror mélyebb rétegeibe szeretnénk leásni, megint csak oda lyukadhatunk ki, mint számtalanszor már: ezek nélkül a mozik nélkül bezony nem lett volna teljes a '80-as évek horror filmes kultúrája. Ugyanolyan meghatározó szerepet töltöttek be, mint a kor akkori zsánerei. Nem olyan régen végre nekem is sikerült beszereznem gyerekkorom egyik elfeledett remekét. Ez pedig nem más, mint az egy évvel a Galaxy of Terror után 1982-ben piacra dobott Forbidden World, azaz a Mutant.
Mike Colby kapitányt az űr egy távoli szegletébe irányítják, ahol egy meglehetősen furcsa kutatócsoport végzi meglehetősen furcsa kísérleteit. Ám az egyik ilyen kísérlet eredményeképpen az alany káprázatos fejlődést mutat, minek következtében egyszercsak úgy gondolja, elég éretté vált ahhoz, hogy uralma alá hajtsa a bázist és annak deviáns lakóit. Colby feladata ennek a vérszomjas lénynek a megállítása, és a kutatók védelme. Ám a borzalom sokkal komolyabb annál, mint amire bárki is számítani mer.
A történet összefoglalása - megmondom őszintén - okozott kisebb problémát. Gyakorlatilag annyira felesleges ez a mozi, mint amennyire egy filmes projekt felesleges lehet. Több Alien rip-offról esett már szó, de feleslegességében ez viszi a pálmát. Persze nem a mozi élvezeti faktoráról beszélek, félreértés ne essék (máskülönben mi a francért írnék róla?). Viszont egy dolgot semmiképpen sem érdemes figyelmen kívül hagynunk: azért az alább tárgyalt alkotások némelyike a kendőzetlen nyúlások mellett helyenként megpróbált minimális eredetiséget csempészni a történetbe. Aztán ez persze vagy összejött, vagy nem, de mindenképpen ott munkált a 'jó szándék' mögötte. A Mutant esetében azonban csak és kizárólag egy hirtelen összedobott, filmes tekintetben gyakorlatilag céltalan Roger Corman ámokfutásról beszélhetünk. Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint a scriptet jegyző Tim Curnen abszolút semmitmondó neve, akinek gyakorlatilag ez az egyetlen mozis irányú megmozdulása. Ez persze meg is látszik rajta. Következetlenség, soft pornó és pucér maraton kiszámítható kollaborációja és persze egy az egyben nyúlás teszi ki a film több, mint 2/3-át. A maradékot pedig hozzá lehet csapni a szigorúan elvonatkoztatott élvezeti faktorhoz. Ezzel kérem össze is foglaltuk a Mutant messzemenő koncepcióját.
Rendező tekintetében sem találkozhatunk semmiféle meglepetéssel. Allan Holzman tök ismeretlenül, gyakorlatilag elsőfilmes státuszból dirigálta le ezt a csodát, minek utána meg is maradt a homály jótékony szintjén. Munkái sem mennyiségileg, sem minőségileg nem mutatják a tehetség legparányibb szikráját sem. És ha már a negatívumokról esik szó, akkor dobjuk ide bátran a színészek neveit is. A gárda legalább annyira ismeretlen, mint a Mucsaröcsögei Hagyományőrző Egyesület nyugdíjas asszonykórusa, kár is példálózni. A férfi oldal egyetlen valamirevaló, és hitelesnek mondható figurájának az őrült tudós archetípusát magára erőltetett Dr. Cal Timbergent alakító Fox Harris mondható. A női részleg köszöni, jól elvan. Dawn Dunlap gyermeki báját, és Jude Chadwick érett szexualitását ügyesen aknázta ki a rendező. A soft pornó, illetve az igényes erotika méltán okoz kellemes perceket a film alig 90 perce alatt.
Most pedig ejtenék pár szót arról, amiről eddig még nem beszéltem. Mégpedig a látvány-és speciális effektekről, melyek minden tekintetben illeszkednek ebbe a b-filmes milliőbe, és alaposan megdolgoznak a mozi bizonyos értelemben vett sikeréért. Ez pedig nem is csoda, hiszen a speckósok között megtalálható a Trancers kapcsán már említett John Carl Buechler, illetve Robert Skotak, aki meg szinte minden Alien 'gyalázás' esetében ott kucorog a szörnyecske mögött. Mentségére szolgáljon, hogy az Aliens sikeréhez is ugyanúgy hozzájárult. Szóval ő egy igazi öreg róka, már ami az LV-426 agresszív állatkáit illeti.Az elmondottak alapján azt szűrhetnénk le, hogy a Forbidden World rossz koppintás. Bármennyire is meglepő, ez azonban mégsem igaz. Természetesen nem okoz esztétikai, művészi értelemben vett katarzist, mégis - a felsorakoztatott negatívumai ellenére - ugyanúgy az élvezhető alkotások közé sorolható. A kellemes atmoszféra, a sötét környezet, az állandóan ott lebegő halál érzete (a doki elég szarul néz ki végig), a csodálatos női bájak - helyenként explicit tartalommal bíró - üdítő percei, és a jól adagolt és látványos vérengzés méltán emelik a kötelező darabok közé. Ezért én nem is szólnék semmi rosszat a filmről. Már csak azért sem, mert kb.15 évembe telt, mire rátaláltam a mozi címére, és végre beszerezhettem magamnak. Így mindenképpen feljogosítva érzem magam arra, hogy nehezen beszerezhetőről vagy jót mondjak, vagy semmit. Annak ellenére, hogy a film nyüzsög a hibákban, helyenként átcsap következetlen (tudománytalan, de ez már csak grátisz) cselekedetekbe, és egész jeleneteket nyúlt az eredetiből (de nem rossz a Star Wars nyúlás sem az elején, ami amellett, hogy tök felesleges és irreleváns, igen szórakoztató is egyben), mindenképpen a fontosabb, ilyen tekintetben mérföldkőnek számító alkotások közé sorolnám. Esetlen bája, Roger Corman kézjegye, és a kellemes '80-as hangulat önmagában elegendő ahhoz, hogy saját polcán tudja az ember ezt a gyöngyszemet. Bátran ajánlom, mert a szórakozás garantált.
Lessed csak ITT.
