"A halál fizikai állapot, a háború lelki. A halál a legvégén történik, a háború pedig minden más."
Minden szociális kapcsolatot akaratlanul erősít egy másik. Legyen szó családról, vagy szerelmi összetartozásról, de akár barátságról. Különböző szociális csoportok, melyek tagjai között bizonyos reláció vonható, hiszen hasonló formában élik életüket, erős kötődést igényelnek és várnak el annak minden tagjától. Ez természetesen előbb utóbb a "meg nem értettség" általános problémájához vezet, hiszen ma már elképzelhetetlen, hogy mindennek, és mindenkinek meg tudjunk felelni. Ilyenkor jönnek létre a különböző önszerveződések, melyek nagyrészt egy bizonyos korosztályhoz köthetők. Szektákról, öngyilkos-organizálódásokról manapság elég sokat hallani, köszönhetően a tömegkommunikáció határtalan lehetőségeinek. Az interneten böngészve csak hozzácsapódunk az egyikhez, holnapra garantálta mi leszünk a világ urai. És ez nem vicc, még ha annak is tűnik. Tárgyalt filmünk is egy hasonló témát jár körül. Mit tehetünk az ellen, ha az adott szociális panel nem azt nyújtja, amit elvárunk tőle? A képlet egyszerű. Nincs más megoldás, jöjjön az apokalipszis. Mer' hogy Józsi Barát már túl kézenfekvő.
A történet szerint egy furcsa gyilkossághoz rendelik Aidan Breslin (Dennis Quaid) nyomozót, akiről szépen lassan kiderül, hogy nem kevés problémával küzd magánéletében. A brutális gyilkosságok, és azok borzalmas módszerei egyre inkább a hatalmába kerítik a gondterhelt nyomozót. Hamarosan körvonalazódni látszik, hogy többről van itt szó, mint egyszerű gyilkosságokról, hiszen az elkövető(k) helyszínen hagyott üzenetei egységben mutatnak valami felé, aminek szálai a Biblia Jelenések könyvének Apokalipszis vízióihoz vezetnek. Az Apokalipszis négy lovasa eljött, hogy elégtételt vegyen a bűnösökön, és az arra érdemeseknek elhozza az Új Világ ígéretét.
Nem ez az első mozi, aminek témája valamilyen bibliai esethez köthető, úgyhogy azt elsőre leszögezhetjük, hogy nem egy korszak alkotó termékről van szó. A kilencvenes évek közepén David Fincher Hetedik című munkája volt az, ami kiválóan adaptált valamilyen bibliai dogmát a történetében, és gyakorlatilag elindított egy ilyen jellegű hullámot. Azóta több filmben is visszaköszönt annak szerkezeti mintája. A Hetedik alapkoncepciója a hét főbűn volt. A képlet teljesen egyszerű. Aki nem felelt meg azon erkölcsi kinyilatkoztatás elveinek, az saját bőrén tapasztalhatta meg annak borzalmát.De lehetne sorolni a különféle mozikat, amik valamilyen vallási fanatikus eszméhez igazítják történetüket, ám kevés olyan van, mely igazán hiteles képet tud festeni a benne feldolgozott mondanivalóról. Az Apokalipszis lovasai szerencsére a jobbik fajtából való. Egy középszerű forgatókönyvhöz profi rendezés, és kiváló színészi gárda kapcsolódik. A történet kellőképpen adagolja a borzalmakat, és tartogat kellemes perceket a borzongani vágyó közönség tagjainak. A sztorit sikerült megspékelni egy személyes drámával, mely egyáltalán nem hivalkodó, nem vonja el a figyelmet a fő száltól úgy, hogy ráadásul szervesen kapcsolódik az események kibontakozásához.
A rendezéssel nekem nem volt problémám. A svéd származású Jonas Akerlund kitett magáért, pedig gyakorlatilag ez az első egész estés munkája. Előtte a video klipek világában kamatoztatta tudását. Segédkezett többek között a U2 vagy Madonna képi projektjeinek megvalósításában. Érezhető egyébként ez a fajta rendezői attitűd, hiszen nem egy videoklipes beállítással találkozhatunk, hogy a vágási technikákat ne is említsük.
Dave Callaham forgatókönyve is hozza az elégségest, még akkor is, ha munkája bejáratott panelekre épül. Ez nagy erény egyébként azok után, hogy ő jegyezte a Doom FPS 2005-ös vászonra adaptálást. A képi világ épp elég sötét, a halálnemek pedig nem kevés Hellraiser áthallást kölcsönöznek a dolognak.
Említettem, hogy a színészek is hozzák az elvárható szintet. Dennis Quaid amúgy is személyes kedvencem, úgyhogy egy jeggyel jobb, akármit is csinál. Véleményem szerint korunk nagy színészeink legjobb tulajdonságaival rendelkezik úgy, hogy azok mérték teli harmóniát alkotnak játékában. Ezért vele nincs is semmi gond, problémáinak emberi logikájába maximálisan bele tudjuk magunkat érezni, szerepe teljesen humán, és nem egy idealizált, tipikusan amerikai mozgóképes szerep. A többiekkel sincs nagy problémám, a kis kínai vagy milyen lány (Ziyi Zhang) játéka tűnik egy kicsit túllihegettnek és soknak, de az legyen a legnagyobb probléma a filmben.
Érdekesség egyébként, hogy a filmben látható S/M kellékekhez igazi rituálét akart a rendező, viszont az annyi igazi vérrel járt volna, hogy inkább a protézis mellett döntött. Való igaz, hogy a filmben látottak egyike sem kitalált dolog, napjainkban is előszeretettel alkalmazott S/M játékok. Pedig ha megnézzük, eléggé hihetetlennek tűnik, hogy ilyet meg lehet tenni egy emberrel. Felakasztani, mint egy húsipari végterméket. Több vérgőzös jelenet mellet itt ilyet is láthatunk, méghozzá abszolút realisztikusan.Clive Barker elégedetten csettinthet, hiszen a feldolgozott módszer akár fejhajtás is lehet Pinhead naturalisztikus szado-mazo "trükkjei" előtt.Úgy gondolom, nagyon nehéz ma jóval előrukkolni a filmes piacon, pláne az általam tárgyalt kategória berkein belül. A műfaj kifulladt témái mellett a legnagyobb problémát a forgatókönyvek vászonra vitele jelenti. Jonas Akerlund filmje, ha nem is tökéletes, szerencsére a jobb alkotások közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a film valamelyik összetevője kiválóan működik, és nem szeretnék abból meszemenő avagy hibás következtetést levonni, hogy emberünk Európa gyermeke. Ha azonban Ti mégis megtennétek, előtte azért nézzetek utána ITT .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése