2011. május 14., szombat

"Olaszítás" - Shocking Dark aka Terminator II (1990)


Megmondom őszintén, én nem tudtam, hogy a Cameron féle Terminátor 2 elkészülte előtt már létezett egy ilyen film ugyanezen a munkacímen. De hogyan is tudhattam volna, amikor az előbbihez is alig lehetett akkoriban hozzáférni (ne feledjük, még gyerek voltam abban az időben), nem még egy bejegyzetlen folytatáshoz, ami ráadásul nem is hordta magán Amerika kézjegyét. Nem olyan régen azonban a kezembe akadt, és nyomban fel is keltette a kíváncsiságomat. Először is hogyan lehetséges, hogy én erről eddig nem tudtam. Természetes, hogy az első reakcióm pozitív gondolatokat gerjesztett, lelkesen álltam neki kideríteni az alap információkat a moziról. imdb, ahogy azt illik, persze véleményekkel nem foglalkozunk, mert olyan az nekünk, mint szenteste előtt felkutatni a polcok valamelyikének legmélyén heverő ajándékot. Természetesen nem a kíváncsiság kedvéért, hanem azért, mert ha nem tetszik, hát még legyen időnk reklamálni, hogy ugyan vigyed vissza, mer' tisztán memmontam a Jézuskának, hogy lendkerekes trolibuszt kérek, és nem bólogató SuperViktort. Na. Itt azonban találkoztam egy névvel és egy nemzetiséggel, ami nekem éppen elég volt ahhoz, hogy jót mosolyogva rájöjjek, miért is választották (vagy legalábbis, ha van egy kis önkritikájuk, emiatt választják) a Shocking Dark elnevezést munkacímnek. Bár természetesen mindez akkor realizálódott, amikor megnéztem magát a mozit. 
Mostanában, észrevehette lelketlen olvasótáborom, kicsit passzív vagyok bejegyzések terén. Részben köszönhető ez annak, mert ultra lusta vagyok nekiülni pöntyögni valami olyasmit, amit rajtam kívül esetleg a 86 éves nagymamám olvas el, ő is csak irántam érzett szánalmából (puszi mami!!). A leginkább releváns ok viszont az, hogy nem igen látok mostanság olyan filmet, amitől elöntene a lelkesedés, és mindenáron írni szeretnék róla, mintegy összegezni a gondolataimat, feldolgozni a látottakat. A két okot összerakva pedig a hülyének is az jön ki: ha látok is egy jó filmet, tuti akkor fog el a resti, így az sajnálatos módon nem kap általam népszerűtlenséget. Ez van. Viszont vannak olyan megkülönböztetett alkotások, amik akkor is bejegyzésért kiáltanak, amikor éppen a popcorn okozta ujjgyakorlat kipihenésén kellene fáradoznom. Innentől pedig nem nehéz kitalálni, hogy valami igen különleges dolognak lehettem szemtanúja a képernyőn Shocking Dark, illetve Terminátor II címen. Lássuk csak.
Adott (lévén olasz filmről beszélünk) Velence, ami valamilyen zavaros oknál fogva eccercsak posztapokaliptikus helyszínné avanzsálódik. Ez az első két perc, innentől kezdve soha többet nem látjuk a felszínt. Nem látunk "Oooo Sole Miooo"-t éneklő gondolás bajuszhuszárokat, mert azok minden bizonnyal kihaltak. Nem derül ki. Na, itt úszik be a képbe egy földalatti katonai bázis pár lakója kapitánnyal meg közlegényekkel, meg odatévedt tudósokkal, meg egy Fuller nevű fazonnal, aki állítólag a Tubular társaság embere. Azé a társaságé, akik azon fáradoztak, hogy Velencét megmentsék a katasztrófától. Eddig stimt. Majd látunk egy csapatot a kutatóbázison, akik valamiért csúnyán bediliztek. Valami üldözi őket, és az sajnos nem bliccelést behajtani akaró BKV ellenőr. Bár amennyit látunk belőlük, akár az is lehetne. Szó mi szó, ki kell őket onnan hozni. El is indul a válogatott bagázs, hogy kiderítsék, mi történt a kutatóbázison, és hogy kiszabadítsák az esetleges túlélőket. A többi shocking dark...
Valami ilyesmi a sztori. Nem kell megijedni, alább úgyis kénytelen leszek kicsit kibontani a történetet, így mindenki meg fog tudni mindent, nem maradnak sötét foltok, legalábbis nem emiatt. A genetikával, illetve a túlzott, hasonszőrű filmek imádata okozta leépüléssel meg sajnos nem tudok mit kezdeni. De az orvos se, hiába mész...
Fentebb említettem, hogy olasz filmről van szó. Manapság sokan elmarasztalják amerikai testvéreinket amiatt, mert előszeretettel ékeskednek más (vagy akár saját) nemzetek tollával. Értsd sorra gyártják a jól bevált sikerfilmek 'közönségbarátabb' verzióit, ami gyakorta megy a minőség rovására. Az egyszeri, horror filmekre szakosodott barbár pedig pokolra kívánja az egész amerikai filmgyártást, és még a helyét is sóval hintené be. Bár esetünkben ez mit sem érne, mert ugye egy stúdió sem a földből gyökerezik, viszont elég drámaian hangzik ahhoz, hogy komolyan vegyék. Arról azonban kevesen tudnak, vagy  csak elsiklanak felette, hogy az olaszok már a 80-as években előszeretettel gyártották a remake mozikat, amik sokszor olyan pofátlanul ocsmány módon lettek leforgatva, hogy az már már tarkón lövést érdemelne. Ez nem vicc, tárgyalt alkotásunk is egy ilyen emészthetetlen szutyok, ami legalább annyi eredetiséget tartalmaz, mint Farkas (Wolf) Kati dala a Neurovízión. Vagy min. Nagyi segíts, ezeket én nem nézem.
Rendező tekintetében mindjárt ki is bújtatjuk a szöget a zsákból, ugyanis az a név, hogy Bruno Mattei gondolom sokmindent elárul. Ő követte el ezt a mókásnak is csak szánalomból nevezhető ámokfutást, így ezek után meglepetés már senkit nem fog érni. A munkásságát pornó és exploitation filmekkel megalapozó rendező természetesen sokat tett a horror műfajáért (is), de tette mindezt olyan bődületesen szar filmekkel, hogy az maximálisan kielégíti a vizuális terrorizmus kifejezését. Kisebb kamionnyi filmográfiájában kevés olyan filmet találunk, ami értéket hordoz, de az mondjuk pont elég volt ahhoz, hogy hozzátegyen a műfajhoz, és nevét örökre beemelje az eurohorror és úgy alapvetően a horror zsánerének kultikus rendezői közé. (Ez egy ilyen műfaj. Attól, hogy valami szar, még lehet esszenciális. Gondoljunk csak a Rocky Horror Picture Showra). A Shocking Dark mondjuk pont nem prezentálja az ő kultikus nagyságát, na de ne legyek szigorú, az amúgy sem áll jól nekem. 
A forgatókönyv alapkoncepciója már kiverheti a biztosítékot az egyszeri nézőnél. Mert ugyan nem más az, mint a Terminátor és a A Bolygó Neve: Halál (Aliens) jeleneteiből átemelt ötlettelen montázs. Claudio Fragasso ebben a tekintetben sem emberelte meg magát, ahogy munkásságának többi állomása is ezt bizonyítja. Példának okáért ott van mindjárt olyan filmek szkriptje, mint a Troll 2. Na, minek is erről több szót ejteni, igaz? Szóval esetünkben arról van szó, hogy megkapjuk az említett két szuperklasszis filmnek az istentelenül gyenge és ötlettelen újrakeverését olasz módra. Hogy mit is takar ez? No elmondom. Induljunk ki a sztoriból. Ott tartottunk, hogy ez a katonacsoport elindul menteni. Éliensben szintén. Kapunk is egy jelenet, ami valamilyen lepukkant gyáröltözőben lett felvéve, és ahol egy ultrakemény néger nőci (gondolom eredetileg Vasquez karakterére akartak itt kilyukadni, aki klónként egyszerre több szerepkörben is 'brillírozik') osztja a parancsokat papírkutya legénységének annyira ismerős mondatokat pufogtatva. Ekkor - elidőzve picit az öltözőn - asszociációk tömkelege tolul elénk, miszerint éppen hétvége van, szerencsétlen gyári munkásunk otthon eszi a Lasagne-ját, és nem is sejti, hogy öltözője (amiben még tán a munkászokni is épp akkor érik ementálivá) előtt készülnek megerőszakolni a filmgyártás két esszenciális remekét. Ilyen ez a munkásélet. Szóval miután a jelenetet szánalmasan lemásolták, elindulunk. A fegyverarzenál áll egy pár légpuskából meg némi shotgunból, muníció meg gondolom alsóba rejtve, mert hogy nem visznek ezen kívül magukkal semmit, az biztos. Ekkor beindul az Aliens szisztematikus lemásolása (mondjuk eddig is volt, csak ekkor realizálódik). Előkerülnek a nyomkeresők, kurvára nem értem, minek, és ami ráadásul úgy néz ki, mint egy a Gelkából kölcsönzött áramerősség mérő műszer. Szar na. Megjelenik Newt is, és ha már a neveknél tartunk, van itt Wierzbowski helyett Kowalsky, Hudson helyett Parson, de van Drake is ugyanúgy, á hagyjuk. 
Van úgy, hogy pofátlanul másol valaki, amit még csak csak elnézne az egyszeri, ahogy már többször említettem, jótól jól az nem baj. Azonban itt ez semmilyen formában nem érvényesül, ráadásul nem csak egy az egyben gagyin leforgatott jelenetek vannak átemelve, hanem dialógusok is! Ezen összepisiltem magam, de tényleg.  És ami a legszörnyűbb, néhány jelenet úgy lett átemelve, hogy semmi köze a valahogy csak csak bukdácsoló történethez. Logikátlan, szervetlen, és elképesztően elrugaszkodott, mind egyszer merész is. Ezért egyes jelenetek cizelláltsága néha akár zavarba ejtő is lehet. Ennek csak az alacsony költségvetés és tehetségtelenség eredményezte gagyi állja útját. Így a zavarba ejtettség érzése a pillanat tört része alatt fordul át nevetségesbe. Na, tehát 'pörög' a mozi,  leforgattuk szépen az Éliens-t, de hol marad a Terminátor? Hát nem lehet ám azt okosan vegyíteni, nem. Előbb az egyik, és csak utána a másik, máskülönben megzavarodtak volna az agyilag amúgy is zokni 'alkotóink'. Szóval képzeljük el, hogy lement az Éliens, persze királynő nélkül, bár egy kicsivel nagyobb szörnyecskét mintha mutattak volna pár másodperce, amitől Ripley klónunknak szemmel láthatólag korai klimaxa lett. 
A sztoriban felvázolt Fuller-ről kiderül (figyelem, csavar), hogy bizony valami robot. Dehát társasági ember (értsd cég alkalmazott), így biztosak lehetünk benne, hogy ha eddig nem is csinált ugyan semmit, majd fog. Na ha már robot, akkor ott a megoldás, le is tudhatjuk vele az Éliens androidját, illetve betolhatjuk Terminátor szerepkörbe is. Érdekes módon a film több, mint fél óráján keresztül már sebesült, azt nem tudjuk, hogy mitől, mert amikor átmegy Terminátorba, kiderül a turpiszság, és még az is, hogy ő gyakorlatilag elpusztíthatatlan, illetve sebezhetetlen, valami biokibernetikus szuperfaszi. Ezek után kerül leforgatásra a Terminátor emlékezetes gyári jelenete, amit - lehet én vagyok tényleg egysejtűekre redukált agyi mechanizmussal megáldva - rohadtul nem értettem. Szóval aszongya ez a robotizé a Ripli klónnak (azért az Éliens copypaste mellékszálként ott döcög a mozival végig), hogy beindult az önmegsemmisítő rendszer, van 30 perc, hogy elhagyják a területet, és elérjék a biztonsági zónát. Majd megkérdezi, miért nem menekülnek? Komolyan, ezt így megkérdezi tőlük, mire azok szaladni kezdenek, ez meg kérem elkezdi őket üldözni. Majd miután utoléri őket, és ismét elmondja, hogy őt nem lehet megölni, és nem tudnak elmenekülni sem előle, újra megkérdezi, miért nem menekülnek? Ezen a ponton végleg kisült az agyam, pár órát igénybe vett, mire regenerálódni tudtam, és ezzel még nincs vége!!! Ezek ketten (Ripli meg a Nút) kérem céltalanul lézengenek a gyárépületben, mégcsak nem is szaladnak, sétálgatva nézgelődnek, mihez kezdjenek, miközben az önmegsemmisítő számolja vissza a perceket. Majd a Ripli klón aszondja a kiccsajnak, hogy "meg fogunk halni. Mindjárt meghalunk." Kerekedik a szemed, mi nagymama!? Na de nem adják olyan könnyen Riplit, kiderül, hogy ahova beültek lazítani halál előtt, az egy időgép!!, ami embert észlelt!!, ezért bekapcsolt, és nincs más dolguk, mint szépen eltiplizni innen a halál kócosára. Meg is teszik s nicsak, hirtelen a 80-as évek Velencéjében találják magukat. De sokáig nem örülhetnek, mert a 'nem tudom miért üldözöm őket' biorobot ide is utánuk jön. És amikor (hogy a nézőő éértse!) kérdezés nélkül elköpi, hogy "volt még egy időgép az épületben, én azzal jöttem", akkor mondtam azt, hogy ezt már tényleg tolerálni sem lehetne, ha nem lennék ilyen galamblelkű, és már korábban ki ne sült volna az agyam. 
Ennyi, kedves nagyi, eddig bírtam elmesélni. Neked a megtekintését nem ajánlom, elvégre ne az én lelkemen száradjon keserű és fájdalmas halálod. Ugye megérted.
Miről is van itt szó? Mi is volna ez a 'valami'? Erről én nem tudok nyilatkozni, nem láttam még ehhez foghatót. A Roger Corman ámokfutások  ehhez a valamihez képest Oscar kategóriás szuperprodukciók. Bruno Mattei mindent bevetett, hogy beszennyezzen x hosszúságú celluloid tekercset. A forgatókönyv szemét, rendezés szégyen, a szereplők játéka trágyadomb. Sosem bocsátom meg az irdatlan mennyiségű indokolatlan ordítozást, szánalmas ripacskodást, túljátszottságot és tehetségtelenséget. A halálba kívántam mindegyiket, de minél hamarabb. Sokáig ez is elmaradt sajnos. A speciális effektusok egy csapat cserkész hétvégi házi feladatát is alig múlják felül. Akárhogy próbálom, nem tudom pozitív jelzőkkel, elismerő szavakkal illetni egy eltévedt másodpercét sem. Megtenném, de nem érdemli meg.
Ezzel azonban még nincs vége a megdöbbenések sorozatának. Ha információim megbízhatóak, kedves direktorunk bezony kérvényezte anno, hogy ez legyen a Terminátor hivatalos folytatása (két évvel járunk ugye az eredeti előtt). Magyarán megpróbálta ilyen titulusban bejegyeztetni. Persze Cameron nem ment bele, lehet pont ennek a sokknak a hatására kezdte el érlelgetni magában a Terminátor folytatásának saját kezűleg történő ledirigálását. Bár azt nem tudom, hogy  elődjét látta-e valaha, de minden bizonnyal, hiszen az imdb-n is megtalálható Terminator II címen.
A horror köztudottan irdatlan sok vadhajtást növesztett. Zsákutcák tömkelege, melyek eredménytelenségüktől függetlenül is zsánerré váltak, és amik egyedi bájuk miatt sokszor kultikussá avanzsálódtak, mert ugye nem a termék dönti el, hogy hova jut, hanem az adott közízlés, a réteg, ami megítéli, esetünkben a néző. Bruno Mattei munkásságának útja ugyan temérdek hulladékkal van kikövezve, neve mégis egyet jelent az olasz horrorok egyik mesterének nevével. Minden bizonnyal ezt a filmet soha nem fogom megnézni újra, na de nem is emiatt volt ez érdekes. Ugyan pocsék volt maga a film, hű munkacíméhez, mégis olyan elhintett magvakat láttam (vagy láttattam magammal) benne, mint a Cameron féle Terminátor 2 zárójelenetei, illetve a hasonlóság Fuller és a T 1000-es Robert Patrick által megformált karaktere között. És még találtam benne némi Resident Evil ízt is, de ebbe már nem mennék bele, konteókat meg mifenéket láttatni egy kendőzetlen nyúlásban mégiscsak erős volna. Legyen elég a bejegyzésben közzétett rejtett figyelmeztetés.Több ez, mint celluloid fegyver. Ez kérem kimossa az agyad, helyére pedig Lázár János minden szavának tiszteletét ülteti, ami lássuk be, igen súlyos következmény. Szóval csak erős idegzetűeknek, szuicid hajlamokkal megáldott egyéneknek, illetve politikusoknak ajánlom.
Óvatosan ITT a tré-jlerrel!