1979-ben látott napvilágot Ridley Scott elképesztően intelligens sci-horror klasszikusa, az Alien, ami akkor mérföldkőnek számított magán a műfajon belül. Nem is csoda hát, hogy már annak évében és azóta is rengetegen próbálták meglovagolni annak sikerét, rip-offok tömkelege látott napvilágot. Ezek színvonala többé kevésbé vetekszik a Barátok Közt szuper "shitcom" színvonalával és sikerével, és akkor még nem voltam szigorú. Lehetne sorolni a trágyábbnál sokkal rosszab filmeket, egy egész B csarnokot lehet velük megtölteni, én most azonban kikapok egyet közülük, ami esetünkben az Inseminoid kreatív címet kapta, és erről próbálok meg jó ízlésesen értekezni.
Szóval alig két évvel járunk az "Ősanya" bemutatása után, amikor pár Brit színészpalánta úgy gondolja, nekik is megy szülős-(z)űrös-élienes szösszenetet készíteni. A sztori szerintem valamelyik kocsmaparty után lett lefektetve, így kezdetét is vehette a forgatás. Rendezőnek az a Norman J. Warren ugrott be, akinek a 60-as években pár szexfilmet, a 70-es években pedig az akár említést is érdemelhető Satan's Slave-et köszönhetjük.
A kis csapat rögtön belevág a lecsóba, ugyanis nem körözgetnek, meg bóklásznak meg traumáznak, mint anno az Alienben, hanem egyből jön a kutatásból adódó ismeretlen gané', ami valamit csinál a mukikkal, akik kint kaparták a falat. Szóval az egyik kimúlk, a másik meg idegösszeropppanást kap a sok hülye párbeszédtől, szóval elkezd Rambót megszégyenítő gerillaharcot vívni a többiekkel, a célja azonban nem derül ki. Szerintem egyébként attól gőzölt be, hogy marokra hullott neki a haja. Szegény. Na mindegy, több idegesítő jelenet után kinyiffan a muksó. Ám a többi kutatómókus nem adja föl, az igazságra fényt kell deríteni. Egy kissé egyedi momentum, hogy a bázis parancsnokát esetünkben egy halál béna nő alakítja. Azt nagyon röhögtem, mikor mond valamit a nő az egyik csókának, az meg visszaszalutál, hogyasszondja: "Yes, Sir!". Szerintem ez tök mókás. A sztori bendul, ami a lényeg, hogy egy élien megerőszakolja az egyik nőt, aki ezután vérfagyasztó terror alá vonja az egész bázist, és a benne szerencsétlenkedő színészeket. Mondanom sem kell, logikátlannál logikátlannabb jelenetekkel találkozunk a film több mint 80 perce alatt. A színészi játék borzalmas, lévén low budget moziról van szó. Annyi a stáb mentségére legyen szólva, látszik, hogy komolyan vették a munkát, apait anyait beleadtak, ám ez még mindig kevés a katarzishoz. A rendezés esetében rezeg a léc, nem kifejezetten trash, de nem is "A" kategória.
Sajnos, ahogyan a sok sok próbálkozás esetében, nem jött össze sikert kovácsolni a lefektetett alapokból. Ahhoz sajnos több kell, mint egy mérges szőke, és pár tehetetlen szépfiú valahol egy bolygón, amiből mi ugyan sokmindent nem érzékelünk, mert az effektek sincsenek sajnos a kompetecia tetőfokán. Ezért is örülök nagyon, hogy nem próbáltak mindent megmutatni, csak amit muszáj, és nem fárasztottak szánalmas monster effektekkel. Így mindent összevetve egy igényesebb rip-offról beszélhetünk, mert készültek ennél sokkal szánalmasabb és nevetségesebb mozik is, amik ráadásul nem is akarják titkolni, hogy mit másolnak. Esetükben tehát kaptunk egy kellemes B-mozit a szárnyait bontogató műfaj hőskorából, európai filmesektől, és ez már önmagában is dob kicsit a megítélésén. Nem klasszikus, kicsit olyan, mintha Roger Corman állna a háttérben (szintén ebben az évbe mutatták be a kissé hasonló Galaxy of Terrort), de egy próbát mindenképpen megér, már csak azért is, mert akaratlanul is felfedez benne az ember az alig egy év múlva bemutatott Carpenter moziból, a The Thingből elemeket. Nem bocsátkozok találgatásokba, ám az atmoszféra és néhány mozzanat kísértetiesen hasonlít. Persze tudom, ez leginkább csak véletlen műve lehet, ezért döntsön mindenki maga, ez csak az én lonely véleményem, ami meg szintén kit érdekel.
ITT a bemutatkozója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése