2009. október 29., csütörtök

Urban Legend vikingériából - Strandvaskaren (2004)

Így a 21. század küszöbén már tudjuk, hogy minden jóravaló népcsoport dolgos tagjának van legalább egy szaftos legendája a felmenőiről, mint ahogyan azt is tudjuk, hogy kísértetek márpedig vannak. Ott lapulnak a legkülönfélébb házakban (azt nagyon csípik), a tavakban, erdőkben, de még a szomszéd Józsi bácsinak a kerti budijában is. Mer' nehogymá' pont annak ne legyen mumusa. De azt is tudjuk azonban, hogy a nagybetűs Filmipar is foglalkoztat kísérteteket, mégpedig elég szép számmal. Bár azt nem tudom, mekkora lehet egy egy ilyen nyomorultnak a gázsija, de az tény, hogy keresett fajta. Szóval lehetne orrvérzésig sorolni a legkülönfélébb Hollywoodi ijesztegetőket, én mégis inkább egy Európai alkotásról, eredeti címén a kissé nyálpróbáló Strandvaskaren-ről írnék egy pár okosságot. Magyarul ez annyit tesz: A  Tó Szelleme. Hát, igen kreatív, szó se róla, bár svédül nem értek, lehet hogy tényleg azt jelenti. Angol címe Fulldokló Szellem, de az meg mindegy.
Na ami a lényeg, adott ez a film egyenesen Mikael Háfström boszorkány konyhájából, akinek később a szerintem kiváló (bár nagy szerepe van ebben John Cusack-nak) 1408-at köszönhetjük. Szóval biztató, és én is így ültem neki, meg egy kis globális lokálpatrionizmus is volt benne, hiszen Európai filmről lévén szó, sokkal szívesebben szegeződök a képernyő elé, mintha mondjuk Paris Hiltonnal akarnának etetni engem, és amerikai ember mintájára teljesen hülyének nézni. (Mer'hogy azt ugyan nem tudjuk - jobb esetben - hol van Magyarország, de az ámerikai redneckeknél tuti nem lehetünk agyasabbak.) Szóval nekiültem, és azt kaptam, amit vártam. Egy svéd Urban Legend-et, ám valahogy mégis emészthetőbb formában. Ez lehet köszönhető az elfogultságomnak, de nálam nagyon ütött a sztori, amiről nem írnék, tessék megtekinteni... Egy pár szót mégis: adott egy bentlakásos iskola, és egy rejtélyes haláleset, és a főszereplő, aki éppen egy száz évvel ezelőtti helyi legendából írja a szakdolgozatát. Ám furcsa szálak vezetnek a múltból a jelenbe, ami összekapcsolódni látszik a frissen történt öngyilkossággal. Közben érkezik két új diák a suliba, akikkel szemmel láthatóan nincs minden rendben.
Legyen elég ennyi, annyit mondhatok, a sztori, klisés mivolta ellenére is jól összerakott, jól van tálalva, és egy kis csavar is jut a végére. Így tehát a forgatókönyvvel nincs baj, nem mellékesen pedig a fényképezés és a rendezés is gyönyörű, a szereplők, mégha kissé esetlenek is, és mókás Vejnemöjnen képük van, abszolút képben vannak. Külön kiemelném a főszereplőnek, Sara-nak a játékát (akit a nekünk mit sem mondó Rebecka Hemse alakít), ami egy az egyben tökéletes. Nincsenek buta sikoltozások, irreális cselekedetek, nagy cicik, mégis hatásos és szórakoztató a mozi. Példa lehetne mára már az európai filmgyártás az amcsi stúdiók előtt, ami még mindig azt hiszi, hogy megetetheti a világgal a nagy "Amerikai Álmot". Ideje lenne felébredni és felzárkózni, vagy inkább felnőni az elvárásokhoz, és nem önismétlésékbe és felesleges projektekbe ölni a dollármilliókat. De kicsit elkalandoztam, szóval bátran ajánlom a filmet, nem kell tőle félni, látszik, hogy északi testvéreink sem elégednek már meg a rénszarvas ostorozással és a jurtamérnökléssel. Tessék fogyasztani, mert igazi európai.
És még egy pár szó a zenéről. Azaz hogy nem, mert az nincs neki, ütős effektek szolgáltatják a feszültségkeltést, ami meg zene, az meg valami Várius Artisztsz vagy nem, ami viszont nem érdemel említést.
Viking testvéreink nagyon tudnak, ezt az elmúlt pár év Skandináv filmgyártása ékesen bizonyította. Isten tartsa meg őket jó szokásukban!
Kedvcsináló muzsikával ITT

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése