Újrafőzött zöldségelés - A Kukorica Gyermekei (2009)

Az előző bejegyzésemben próbáltam eszmét futtatni arról, hogy általában Stephen King novellái alkalmasabb alapanyagot szolgáltatnak a filmeseknek, mint annak regényei. Mit is mondhatnék, ez az elméletem már meg is látszódik dőlni - bár még mindig azt mondom, van azért benne némi igazság - ugyanis ezekben a percekben fejeztem be a legújabb King adaptáció megtekintését. A Kukorica Gyermekei ugyan megért már egy vászonra álmodást, 25 év után mégis úgy gondolták páran, megérdemel még egy esélyt. Jelzem, hogy az 1984-es verzió egyáltalán nem mondható rossznak, sőt, maga is a jobban sikerült adaptációk közé tartozik. Bizonyíthatja annak sikerét, hogy azóta legalább hat folytatást ért meg, melyek színvonala viszont erős mélyrepülésben modellezhető csak. Gyakorlatilag nem igazán értem, hogy mi ez a feltámasztási kísérlet, hiszen nem egy elfeledett moziról van szó, bár a mai rimék trendek tekintetében elmondhatjuk, nem kifejezetten ez a cél.

A történet szerint egy párocska autózik valahol Nebraskában, egy isten háta mögötti országúton. Veszekednek, civakodnak annak rendje és módja szerint, egyszóval jól érzik magukat, amikor egy kisfiú csapódik autójuk elé. Kiderül azonban, hogy a kisfiúval nem volt minden rendben, ezért mindenképpen "sünhöz" kell fordulni. Így jutnak el Gatlin városába, ami viszont elsőre (de másodikra sem) nem mutatna túl jól egy szociográf EKG-n. Magyarán olyan kihalt a falucska, mint egy Celeb gondolat világa. Ám Gatlin hamarosan kimutatja a foga fehérjét egy vallási fanatikus gyerekközösség beteges tevékenységének formájában.

Röviden így lehetne felvázolni a történetet, ami megint csak nem mondhat semmi újat a Stephen King rajongóinak körében. A sztori alapjában követi az eredeti forgatókönyvet, ám ugyanilyen mértékben el is tért attól. Tele van felesleges sallangokkal, hosszú közjátékokkal, igen nehezen bontakozik ki a történet, ami még el is menne szódával, ha a színészek a helyükön lennének. De sajnos nincsenek. És még ha csak a főszereplőkkel lenne gond, mert hogy nem ők a húzó momentumok a filmben, de sajnos a gyereksereg se hasít. Játékukról már az első képsorok alkalmával kiderül, hogy teljességgel hiteltelen, nem hogy nem félelmetesek, de akár Pán Péter serege is lehetne, olyan bájosak.

Egyszóval pont az ártatlanságot nem sikerült gonosszá varázsolni, ami tette volna szörnyen rémisztővé ezeket a gyerekeket. Ez természetesen az eredetiben kiválóan működött, szinte sütött a megszállottság a kis "tűzoltókból", itt viszont láthatóan csak egyszerű rendezői instrukciókat követnek. Ha történik is itt-ott vérengzés, az semmiképpen sem mondható hitelesnek.  A gyilkosságok unalmasak és jellegtelenek. Egyetlen jó pillanatot tudok  felemlegetni a film kapcsán. A "termékenység" jelenet szexuális megjelenítését az aktus kezdetétől az élvezeti csúcsponton át annak végéig, miközben 5-10 éves forma gyerekek nézik végig agonizálva, megszállottságtól ittasan. Ezek a képsorok kifejezetten betegre sikerültek, ezen kívül azonban kevés az üde színfolt.

Persze nem teljességgel menthetetlen a dolog. Ami emeli picikét a projekt jó hírét, az talán a fényképezés. Tiszta, éles képek, és modern vágások jellemzik a mozit. A film egyébként direkt DVD-re készült, ami kimondottan jót tesz majd neki, hiszen óriási bukta lenne mozis forgalmazásban. Érdekesség - bár inkább szégyen rá nézve - hogy az a Donald P. Borchers követte el ezt a merényletet, aki annak idején az eredeti producere volt. Nem bocsátkozok találgatásokba, de jobb lett volna, ha csendben egy üveg Vodka mellett emlékezik a régi szép időkre. Főhősnőnknek, aki legalább annyira idegesítő, mint Oroszlán Szottya a Csillag születikben, egyébként ez már a második szerepe olyan filmben, amely a Mester egyik regényéből készült mozit rimékeli. Csudaszép karrier, gyakorlatilag egyenes út az Oszkárhoz.

Annyit elmondanék, hogy az eredeti történet magában hordoz némi misztikát azzal, hogy a kukoricának fő szerepet szán. Mint egyfajta gonosz által megszállt eszköz, amely hatalmába keríti a gyerekeket. Ez ad egy jó nagy marék borzongást a filmnek, hiszen maga a kukorica is képes gyilkolni, nem is akárhogyan. Itt azonban nem érződik ennek a szerepe, nem kapunk arról információt, hogy ezeket a gyerekeket a kukorica földet megszállt Gonosz irányítja, és annak parancsára cselekednek. Az utolsó képsorok ennek ellenére jól sikerültek, de sajnos ez sem tudja megmenteni a filmet.

Talán nagyon is szigorú vagyok, ha azt mondom, hogy ez a mozi, ahogyan a fetebb leírtak is bizonyítják, az abszolút felesleges katagóriába sorolható. Amúgy sem egy akkora ötlet, vagy olyan nagy siker ez, amit érdemes többször meglovagolni. Erről azonban most nem kezdek el filozófikus eszméket futtatni, legyen elég annyi közhely, hogy az emberi butaság nem ismer határokat. És ha nem hihető, amit leírtam, ITT bizonyítani tudom.